- Anya éhes vagyok nagyon! – Panna most ebédeltél fél órája. Majd később eszel. – Anya a hasamban szörnyecskék vannak, akik megeszik a morzsákat. ezért most megint lement a hasam és éhes vagyok.

- Anya ügyesen elpakoltunk! – Oké Panna mindjárt megnézem . – oh. Pici maradt még, de sokat ügyesen elpakoltunk.

- Kérek még enni! – Nem kapsz többet Noémi, mert rossz voltál. – Már nem vagyok rossz, apa megjavított engem.

- Anya én már régen hisztiztem, csak nem tudom abbahagyni.

- Én a boszorkányt szeretem a Hófehérkéből, mert akkor nem félek tőle.

- Anya! Miért nem látjuk a szemünket?

Jött a Panna és nem tudtak neki nevet adni, aztán megszületett és Panna lett és később növekedett növekedett aztán lett Noémi. Úgy növekednek, hogy mindig szülinapjuk van. És jön a torta de még nem lehet elfújni. Aztán három éves lettem. És én mindig a pici babád leszek. igaz anya?

Nomika éjjel egykor sír. – Mi a baj Noémi? miért sírsz? – Aludni akarok.

- Anya nézd milyen szép repülőt rajzoltam! – De nincs semmi a lapon Nomika. – Elbújt.

- Anya ez majdnem olyan színű ez a ruha, mint itt a pulóverem. csak ez kék, az meg rózsaszín, ugye?